Swing Koncert Show-Varázs című, új műsorával a 30-as évekbeli „békeidőkbe” utazhatunk az Erdőhegyi Brigitta szőtte varázsszőnyegen. A sokoldalú előadóművész alakítása párját ritkítja; emellett pedig szívből jövő, igaz és hiteles lenyomata a korszaknak. Erdőhegyi Brigitta avagy Brigi neve elválaszthatatlan a nőiességtől, az eleganciától, s újabban már a swingtől is. Új produkciójában, amelyet saját maga szervezett és rakott össze, abba a világba kalauzolja el a nézőt, ami számára a legkedvesebb. „A 30-as évek korszaka a szenvedélyemmé vált, az a játékosság, stílus, elegancia, életigenlés, amit érdemes visszaidézni. Az egész nagyon izgalmas.

Ez a ma estének a célja.” A revük, a gengszterek, a szabadság, az önfeledt tánc, a csillogás idejét látjuk megelevenedni az Uránia Színház impozáns termében. A díszlet ötletes: Manhattan látképe előtt, amolyan aperitifként, egy kivetítő vásznon korabeli filmrészletek, dalok peregnek le szemeink előtt. A zongorát, dobot, gitárt, basszusgitárt és fúvósszekciót magában foglaló swingzenakar autentikus és profi módon kíséri végig az estét. A négy csinos, tollba öltözött hölgyből és két férfiből álló tánckar szintén a revük és füstös bárok hangulatát hivatott megjeleníteni. A produkció látványos, az összhang, a műfaj szeretete csak úgy sugárzik. Brigi csodásnál csodásabb, szexibbnél szexibb ruhakölteményekben szárnyal a színpadon. A műsor közben elmondja, hogy kislányként balerinának készült. A tánc iránti vonzódása mozgáskultúrájában egyértelműen visszatükröződik. Örömpillanat, amikor beáll a táncosok közé, vagy párost lejt a szenvedélytől és a rá jellemző tűztől hajtva. Brigi ízig-vérig nő, s ezt nem szégyelli megmutatni. Eszköztára minden ízléses elemével hol bájosan, hol igézően, hol dögösen szédít el bennünket. Ismert és népszerű melódiák A közel másfélórás koncert alatt olyan ismert melódiák hangoznak el, mint aRoute 66, a Besame Mucho erotikával átitatott változata, a Sway, a Fly Me To The Moon, a Fever, az I Can’t Give Anything But Love, valamint a What A Difference A Day Made Esze Zsolt feldolgozásában. Zsolt és Brigi hosszú évek óta együtt dolgoznak. Így a show megálmodásakor az énekesnő számára egyértelmű volt, hogy a dalok hangszerelésére kedves kollégáját kéri fel. A latin egyvelegben Brigi kisugárzása tetőfokára hág: bámulatos összjáték tombol a színpadon tánc, öltözék, ritmus, ének formájában. A What Is This Thing Called Love előtt hangzik el egy érdekes, ám annál igazabb mondat: „Ha meg tudod fogalmazni, akkor nem is vagy igazán szerelmes.” Az est folyamán három meglepetésvendég is tiszteletét tette Elsőként Farkas Gábor Gábriel lépett színpadra. Brigi elmondása szerinte nem csak mesterük, Garai Attila köti őket össze, hanem a korszak és zenéje iránti közös vonzódásuk, szeretetük is fontos kapcsolódási pont. „Átérzi a korszak lényegét; a zsigereiben van.” – meséli lelkesen az énekesnő. Másodikként Brigi Szolnoki Péterrel énekelt, akivel kapcsolatban – amellett, hogy hasonló zenei ízlésük van – annyit emelt ki, hogy „különleges hangja van, olyan, mint a bársony”. Felcsendült a The Girl From Ipanema, majd Peti előadásában elhangzott a Don’t Get Around Much Anymore. Színes betétként egy profi sztepptáncos hölgy kápráztatta el a jelenlévőket. Zárásképpen Farkas Gábor Gábriel a Cabaré című musicalben alakított szerepéhez híven, felkonferálta a Money nevű, utolsó dalhoz Fräulein Brigitta Erdőhegyit… A közönség többszöri visszatapsolással búcsúztatta az énekesnőt és művésztársait. „Köszönjük, hogy bizalmat szavaztak nekünk! Reméljük, hogy rá fogunk szolgálni.” – köszöntötte Brigi az elején a közönséget. Rászolgáltak.